Kategória: Japán gasztronómia
-
Ekiben Japánban: a vonatút, amelyet már az állomáson meg lehet ízlelni
Az ekiben Japánban nem egyszerű ételdoboz, hanem a vonatutazás gasztronómiai élményének része. Japánban még egy egyszerű vonatutazásból is képesek különleges élményt teremteni. Nemcsak a szerelvények gyorsasága, tisztasága vagy pontossága miatt, hanem azért is, mert az utazáshoz saját gasztronómiai kultúra kapcsolódik. Ennek egyik legizgalmasabb része az ekiben – 駅弁, vagyis az állomásokon és vonatokon árusított japán…
-
Takoyaki Sapporóban – egy falat Japán az utcai séta közben
A takoyaki Sapporóban is népszerű utcai étel, bár eredetileg Oszakából származik. Egyik sétánk közben egyszer csak megéreztük a jellegzetes, étvágygerjesztő illatát. Megálltunk egy árus előtt, ahol a kis tésztagömböket szabályos mélyedésekben, gyors és ügyes kézmozdulatokkal forgatták a forró sütőlapon. Természetesen nem tudtunk továbbmenni – Tomóval mindketten szeretjük a takoyakit. Mi az a takoyaki? A takoyaki…
-
Asahi sör mínusz 2,2 fokon – a japán „Extra Cold” élmény Noboribetsuban
A szállodában egy sörcsapoló berendezés előtt torpantam meg. A kijelzőjén ez állt: –2,2 °C Visszaléptem, hogy jól látom-e. Mínusz két fokos sör? Akkor miért nem jégkása folyik a csapból? Tomo azért hozott el ebbe az onsenhotelbe, mert szereti a japán fürdők világát, és szerette volna, ha én is megtapasztalom. Az első onsenélményemre készültem; nem gondoltam…
-
Tsubugai – Hokkaidó híres tengeri csigája, amit Tomo imád, én viszont nem
Japánban sok különleges ételt megkóstoltam, de nem mindegyiket sikerült megszeretnem. Hokkaidón ilyen élmény volt számomra a tsubugai, vagy rövidebb nevén tsubu – egy tengeri csigaféle, amelyet Tomo nagyon szeret, nekem azonban minden próbálkozásom ellenére sem sikerült megkedvelnem. Mi az a tsubugai? A japán elnevezés, a tsubugai – つぶ貝, nem feltétlenül egyetlen meghatározott fajt jelent, hanem…
-
Miért olyan népszerűek Japánban a dupla falú acélpoharak?
Japánban járva egy praktikus részletre figyeltem fel: egyes éttermekben és izakayákban dupla falú acélpohár kerül az asztalra a hagyományos üvegpohár helyett. Sört, highballt és más hideg italokat is felszolgálhatnak benne. De miért választják ezt a letisztult, tartós poharat? Miért praktikus a rozsdamentes acélpohár? A rozsdamentes acél rendkívül tartós, nem törik össze, jól viseli a mindennapos…
-
Sakézás Japánban – több mint egy ital
Ha Japánban beülünk egy izakayába, nálunk szinte természetes, hogy sakét is rendelünk mellé. Én nem fogyasztok általában alkoholt, de ilyenkor kivételt teszek. Valahogy hozzátartozik az egész élményhez: a sok apró fogáshoz, a hosszú beszélgetésekhez, a lassú kóstolgatáshoz. Amit mi egyszerűen sakénak nevezünk, Japánban gyakran nihonshu néven különböztetik meg más alkoholos italoktól. Rizsből, vízből, kōjiból és…
-
Izakaya Kiotóban – egy este, amikor szinte végigettük az étlapot
Kiotóban az egyik este betértünk egy izakayába, és kis túlzással végigettük az egész étlapot. Persze nem egyszerre rendeltünk meg mindent. Először csak néhány fogást választottunk, aztán kedvet kaptunk még valamihez. Majd még valamihez. Kóstolgattunk, beszélgettünk, és közben úgy eltelt az este, hogy szinte észre sem vettük. Mi az az izakaya? Az izakaya egy kötetlen japán…
-
Japán sztereotípiák: „A japánok kutyát esznek” – valóban?
Egy japánokról szóló sztereotípia alaposan kiverte nálam a biztosítékot a napokban. Beszélgettem valakivel, amikor teljes természetességgel kijelentette: – Hát a japánok kutyát esznek. Egy pillanatra azt hittem, rosszul hallok. A mondat úgy hangzott el, mintha egy egész országról közölne egyszerű, megkérdőjelezhetetlen tényt. Éppen ez zavart benne. Egyetlen kijelentésben összemosódtak országok, emberek és étkezési szokások. Közben…
-
Edamame – a japán zöld csoda, amit először talán csak rágcsálnivalónak nézel
Amikor az ember először találkozik az edamaméval Japánban, könnyen azt hiheti, hogy ez csak valami egyszerű kis sós zöldség, amit az asztalra tesznek beszélgetés mellé. Olyasmi, mint nálunk a mogyoró, a ropi vagy a napraforgómag. Aztán amikor megkóstolod, rájössz, hogy ebben a kis zöld babban sokkal több van. Az edamame tulajdonképpen fiatal, még éretlen szójabab,…
-
Utolsó étel a tokiói reptéren, hazajövetel előtt…
Nagy gonddal választottam ki. Nem akartam csak úgy „bekapni valamit” a reptéren, mert éreztem, hogy ez most több lesz, mint egy ebéd. Ez lesz az utolsó japán íz, az utolsó tálca, az utolsó kis szertartás, mielőtt hazafelé indulunk. Az étterem nyüzsgött.Emberek jöttek-mentek, bőröndök gurultak, felszállás előtti izgatottság, hazatérés előtti csend, búcsúzás előtti sűrű levegő volt…
-
Imádom a yuzu italt – de mi is valójában ez a különleges japán gyümölcs?
Van egy íz Japánban, amihez újra és újra visszatérek: a yuzu. Imádom a yuzu italt. Van benne valami egyszerre friss, tiszta, elegáns és mégis mélyen emlékezetes. Nem olyan, mint egy egyszerű citromos üdítő. A yuzu illata sokkal gazdagabb, az íze pedig mintha a citrom, a mandarin és a grapefruit világa találkozna egyetlen kortyban. Ezt a…
-
A Sapporo TV Torony alatt: rántott osztriga, fehér retek és egy föld alatti japán este
Aki Japánra gondol, gyakran a letisztultságot, a fegyelmet, a csendes udvariasságot és a szinte már tökéletes rendezettséget látja maga előtt. Sapporóban, a TV Torony környékén sétálva mi is ezt éreztük. A városnak volt valami friss, hűvös, mégis eleven lüktetése, és ahogy haladtunk, egyszer csak lejutottunk egy föld alatti világba, ahol egészen más hangulat fogadott bennünket.…
-
Vannak helyek, amelyek a párkapcsolat történetének részévé válnak
Nemcsak azért, mert finomat eszünk ott, hanem mert emlékeket őriznek, hangulatokat, közös pillanatokat, amelyek valahogy újra és újra visszahívnak bennünket. Nekünk ilyen hely a budapesti Ramen Nikko.2025. május 4-én itt tartottuk az eljegyzésünket, így már ezért is különleges számunkra. Azóta pedig rendszeresen visszajárunk, és minden alkalommal ugyanaz a meghitt ismerősség fogad. Van valami szép abban,…
-
Itoshi, mint időkapu: Japán előtt, Japán után – és a mi sushi-szerelem története
Van néhány hely az életben, ami nem egyszerűen „jó”. Hanem emlékeket gyűjt, és közben valahogy téged is gyűjt: a régi énedet, a mostani énedet, a vágyaidat, a hiányaidat, a felismeréseidet.Nekünk az Itoshi ilyen. Nem egyszer voltunk ott, hanem újra és újra visszamentünk — és amikor ránézek a dátumokra, mindig elmosolyodom, mert ezek már nem csak…
-
Takoyaki az utcán: Japán legfinomabb „élő műsora”
Sapporóban sétálva az egyik legérdekesebb utcai látvány számomra a takoyaki készítése volt. Tomóval megálltunk egy árus előtt, és néztük, hogyan formálódnak a kis golyók a forró sütőlapon. Előttünk a gömbölyű mélyedések, bennük a sülő tészta, mögöttük pedig egy ember, aki olyan biztos mozdulatokkal dolgozott, hogy nehéz volt levenni a szemem a kezéről. Számomra ez egy…
-
Sapporói halpiac: „minden is van” – és ezt szó szerint értik
Sapporóban az ember azt hinné, hogy a nagy gasztro-élményekhez ki kell menni a tengerpartra. Aztán egyszer csak ott találod magad a városban, egy piac közepén, és rájössz: Hokkaidón a tenger tényleg házhoz jön. Mi is így jártunk a Nijō Marketen (Nijō Ichiba / Nijo Fish Market) – Sapporo belvárosának híres piaca, ami nagyjából egy várostömbnyi…
-
Reggeli Tokióban: egyszerű, tiszta, tökéletes
Tokióban egy reggel olyan helyen ettünk, ahol belépés után egy automatánál választottuk ki az ételt. A kezemben tartottam a jegyet, és vártam, hogy megérkezzen a reggelim. Lazacot, levest, rizst és nattót választottam. Utóbbiról már tudtam, hogy megosztó étel, de kíváncsi voltam rá. Lazac és rizs reggelire? Magyar szemmel a lazacot inkább ebédre vagy vacsorára képzelném…
-
Két nappal az esküvő előtt – parókapróba, szentély és egy taiyaki a parkban
November 2-a volt. Két nappal az esküvő előtt. Az a furcsa, lebegős időszak, amikor már minden eldőlt, de még semmi sem kezdődött el igazán.Ezen a napon nem szervezni mentünk, nem listákat pipáltunk ki, hanem megéltük az időt. Elindultunk a Yahiko Shrine felé, ahol a parókapróbám várt rám. Igen, paróka. Japánban ez teljesen természetes része az…
-
A szaké, mint szent ital
A japánok számára a szaké nemcsak ital, hanem kapocs az emberek és az istenek között.A szentélyek bejáratánál látható hordókat kazaridaru-nak hívják, ami szó szerint annyit jelent: „díszhordók.”Nem véletlenül kerülnek oda. A hordók felajánlások – hálát és tiszteletet fejeznek ki a kami-k, vagyis az istenek felé.Régen a helyi szakéfőzdék adományozták a szentélyeknek, hogy ezzel áldást kérjenek…
-
Chawanmushi – a japán „tojáspuding”, ami meglepett Narában
Narában, egy vacsora után, a menü végén egy kis porceláncsészét kaptunk.Szépen fedő alatt, illatos gőzzel, mellette egy apró kanál.Azt hittem, valamilyen desszert következik – talán puding vagy valami édes, mert a tálka is pont olyannak tűnt.Aztán az első kanál után meglepetten néztem Tomóra:„Ez… sós!” Így találkoztam először a chawanmushival, ezzel a különös, selymes, meleg japán…
-
Mitarashi dango – az utolsó falat Narából
Az utolsó narai sétánkon, mielőtt felszálltunk volna a vonatra, még nem akartuk elengedni Japánt. A piacra vitt az utunk, ahol a levegőt édes illat és a frissen sült rizsgolyók füstje töltötte meg.Ott, a kirakat mögött, egy idős úr és egy hölgy egymás mellett dolgozott – pálcikára fűzött mochi-golyókat sütöttek aranybarnára, majd fénylő, barna szószba mártották…
-
Oszaka – ahol a sushi is showműsor
Oszaka utcáin sétálni olyan, mintha egy végtelen gasztro-fesztiválon lennél. Minden sarkon új illatok, fények, ízek és hangok hívogatnak. Az egyik leglátványosabb élmény, ami szinte minden utcában visszaköszön: a látvány-sushi éttermek. A kirakatokban ott állnak a mesterek, fehér sapkában, mozdulataik precízek, mégis művésziek. A halak színei úgy ragyognak a pulton, mint egy festményen. A séfek pengéje…
-
Tempura Narában – az utolsó előtti este tanulsága
Az utolsó előtti esténken Narában valahogy minden egyszerre volt nyugodt és különös. A naplemente aranyfénye beszűrődött a kis utcák közé, a szarvasok már pihentek, a turisták elcsendesedtek. Mi pedig vacsorát kerestünk – valami igazán japánt, ami méltó lezárása lehet a napnak. Egy apró, autentikus tempura étteremre bukkantunk. Cipőt le a bejáratnál – ez Japánban mindig…
-
Az a tál udon Sapporóban – egy emlék Tomo édesanyjától
Van egy emlék, ami mindig mosolyt csal az arcomra: amikor egy éve Sapporóban, Tomo családjánál voltunk, és először megkóstoltam az édesanyja udonját.Csak egyszer ettem belőle, de az íze, az illata és az egész élmény örökre velem maradt. Az egyszeri, mégis felejthetetlen íz Az udon nem volt csupán étel – már az illata megérintett.A dashi alaplé,…
-
Amikor Tomo udont főz otthon – Japán lelke a konyhánkban
Vannak esték, amikor nem vágyunk étteremre vagy zajra – csak otthon szeretnénk lenni, nyugalomban, valami finomat enni.És ilyenkor jön az, amit mindig a legjobban várok: Tomo udont főz. A japán konyha melege otthon Amint elkezd főzni, az egész lakás megtelik illatokkal: gyömbér, szójaszósz, szezám, friss hagyma, dashi és az a semmivel sem összetéveszthető, mély aroma,…
-
Miért szeretünk a pozsonyi Ramen Kazu-ba járni – egy tál Japán Szlovákiában
Ha valami igazán japánra vágyunk Pozsonyban, nem is kérdés, hova megyünk: a Ramen Kazu az első, ami eszünkbe jut.Ez az a hely, ahol már az ajtóban megcsap az illat – a frissen főtt ramen leves, a miso, a szójaszósz, a szezám és a zöldségek illata – és abban a pillanatban el is felejtjük, hogy Európában…
-
Miért szeretünk az Itoshi étteremben vacsorázni – ahol Japán szíve Budapesten dobog
Van egy hely Budapesten, ahová mindig mosolyogva térünk vissza, ha japán ízekre és egy kis nyugalomra vágyunk – ez az Itoshi.Nem csillog, nem hangos, és nem akar több lenni, mint ami: egy igazi, őszinte japán étterem, ahol minden falatban ott van a harmónia. 2,5 óra japán gasztronómiai élvezet Az Itoshi egyik legjobb része, hogy 2,5…
-
Miért olyan finom a sushi bento a bécsi Kojiro étteremben?
Ha valaki igazán autentikus japán ízekre vágyik Bécsben, a Kojiro étterem szinte kötelező megálló. Ez nem egy felkapott, turistákkal teli hely – inkább egy eldugott gyöngyszem, ahol a japán konyha valódi lelke mutatkozik meg. Mi is sokszor eszünk itt, és minden alkalommal ugyanaz az érzés: mintha egy pillanatra visszatérnénk Japánba. 1. Egyszerűség és frissesség –…
-
A varázslatos japán reggelik – amikor minden falat egy kis műalkotás
Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fognak a porcelán tálacskákon művészien elrendezett falatkák.Japánban még a reggeli is egyfajta szertartás: lassú, csendes, tudatos. Nemcsak arról szól, hogy jóllakjunk, hanem arról, hogy a napot szépséggel és tisztelettel kezdjük. A reggelizőasztalon minden tálka külön történetet mesél. Az apró porcelán edényekben gondosan kimért adagok várnak – egy kis grillezett hal,…
-
Vacsora a Royal Hostban – békés este a Horikawa Gojōn
Egyik este, miután egész nap jártuk Kyoto utcáit, úgy döntöttünk, hogy valami egyszerű, közeli helyen vacsorázunk. A szállásunktól pár perc sétára, a Horikawa Gojō sarkán találtunk egy Royal Host éttermet – és ez a spontán döntés végül nagyon kellemes meglepetés lett. A Royal Host egy tipikus japán „family restaurant”, ahová bárki betérhet: családok, fiatal párok,…
-
Jártunk a Kyoto Gyoen National Gardenben
Jártunk a Kyoto Gyoen National Gardenben töltöttük, ami a város szívében fekvő, hatalmas zöld oázis. A park egykor a császári palota kertje volt, ma pedig nyitva áll mindenki előtt – sétányai, évszázados fái és csendes pihenőhelyei igazi menedéket nyújtanak a nyüzsgő város közepén. A fák levelei már kezdenek őszi színekbe borulni, így különösen szép volt…
-
Kiotóban ettünk egy utcai árusnál – Taiyaki, a hal formájú csoda
Japánban sétálni mindig élmény – de ha éhes vagy, az utcák igazi illatparádévá változnak. Kiotó egyik kis utcájában, egy gőzölgő vaslap előtt állva először csak a finom, édes illat csalogatott oda minket. Aztán megláttuk a hal formájú süteményeket: taiyaki! Ez a japán utcai édesség nem halból készül (sokan ezt hiszik elsőre), hanem palacsintaszerű tésztából, amit…
-
Kiotó torony közelében – gasztronómiai kaland az emeleten
Kiotó torony közelében egy hangulatos étteremben töltöttük az estét, és azt kell mondanom, teljesen túlélő kaland volt a sok fogással.Az étterem egy épület emeletén helyezkedett el, ami Japánban gyakori megoldás: az emeleteken működő éttermek különleges hangulatot adnak, és így sok helyet lehet kihasználni a sűrű városban. Belépve egy hagyományos tolóajtós, kis helységekben voltunk elválasztva, ami…
-
Osakai titkok: helyi sushi, saké és kagylók varázsa
Osakában jártunk egy igazi helyi sushi étteremben, ami teljesen a helyieknek volt fenntartva. Semmi sem volt kiírva, csak a törzsvendégek ismerték – pont ilyen helyeket szeretünk, ahol igazán hazai ízekkel találkozhatsz. Az étterem különlegessége a nagy saké-üvegek rendszere volt: megbontva, félretéve várják a törzsvendégeket, amikor jönnek, abból isznak. Nagyon hangulatos szokás, ami igazán közel hozza…
-
Osakában ellátogattunk egy igazi izakaja étterembe, és az egész élmény egyszerre volt nyüzsgő és meghitt
A hely tele volt hangulatos kis csoportokkal, mindenki beszélgetett, nevettetett, és látszott, hogy az étel és az ital a társasággal együtt élvezetes. A különleges apróságok egyike: a vízmelegített kéztörlőket! Kis fűtőtestből vették elő a fiókokból – nyáron ezeket hűtik, így mindig kellemes meglepetés fogadja a vendégeket. És az étel… hát, itt tényleg igaz a “sok…
-
Gigantikus ramen a Sapporó repülőtéren – búcsú Hokkaidótól
Az utolsó pillanatokat töltöttük Hokkaidó szigetén, útban Kiotó felé, amikor a Sapporó repülőtéren gigantikus rameneket ettünk. Még egyszer utoljára éreztük a sziget ízeit: a forró leves gőze, a tészták puhasága, minden falatban ott volt a hely varázsa. A hangulat kicsit szomorú volt, mert pár perccel azelőtt búcsúztunk anyukától. Nem volt sok időnk, sietni kellett a…
-
Ageimo – egy falatnyi gyerekkor Kimobetsuban
Kimobetsuban jártunk, ahol végre megkóstolhattuk azt az ételt, amit Tomo gyerekkorában annyira szeretett – az ageimo-t. Ez egy igazán különleges japán finomság: krumplipüré, palacsintatésztába mártva és ropogósra kisütve, majd vaníliafagyival tálalva. Én most nem ettem a fagyit, kint szakadt a hó és nagyon fáztam, de a krumplit megkóstoltam – és ízlett! Láttam Tomón, ahogy az…
-
Vaníliafagyi hóesésben – a japán tél legédesebb szokása
Minden vacsora után egy tölcséres, nyomós vaníliafagyit ettem. Igen, minden nap. Egyszerűen nem tudtam megunni. Ez a fajta fagyi szinte minden közértben kapható Japánban — legyen az egy városi kisbolt vagy egy hegyi falu apró élelmiszerüzlete. Minden hűtőpult tele van különböző fagyikkal, ízekkel, formákkal, de nekem a klasszikus, krémes vanília lett a kedvencem. Azt hiszem,…
-
Ryokan-élmény Hokkaidón – Yukata, tatami és saját tojás mécsessel sütve
Hokkaidói szállásunk egy tradicionális ryokan volt, ahol rögtön feltűnt a különleges szokás: minden vendég yukatát visel, kiskabáttal kiegészítve. Így sétál mindenki a folyosókon, így megyünk vacsorázni és reggelizni is – elsőre kicsit szokatlan, de gyorsan beleszokik az ember a nyugodt, otthonos hangulatba. A reggeli is különleges élmény volt. A ryokanokban gyakran mécsessel melegítik az ételeket,…
-
Kicsi zsák a tányéron – Mit eszünk Hokkaidón?
Hokkaidón járva az ember nemcsak a természet szépségeivel találkozik, hanem a helyi konyha különlegességeivel is. Az egyik legérdekesebb fogás, ami feltűnt, egy kicsi, zsákra hasonlító étel, ami azonnal megragadta a szememet. Ez az étel valójában gyöngyöző tészta vagy rizstészta zsákocska, amelyet apró ízes töltelékkel töltenek meg – lehet például hús, tenger gyümölcse, gomba vagy zöldség.…
-
Autentikus falatok a vulkán lábánál – Japán hangulat mécsesfénynél
Mielőtt felmentünk volna az Usu vulkánra a ropeway-jel, már a hegy lábánál is megálltunk egy pillanatra – nemcsak a turistabuszok sokasága, hanem az éttermek hangulata is odavonzott. Itt egész kis gasztronómiai világ fogadja a látogatókat: egyszerre tradicionális és meglepően otthonos. A nagyobb csoportoknak kialakított éttermek hosszú asztalai körül élénk beszélgetések zsongtak, miközben a konyhákból finom,…
-
Ryokan élmény Toyako mellett – egy kis időutazás Japán szívébe
Hokkaidón, a Toya-tó partján töltöttünk néhány napot, és megérkeztünk egy gyönyörű, hagyományos ryokanba – a japán szálláskultúra egyik legkülönlegesebb formájába. Régóta vágytam arra, hogy egyszer igazán átélhessem ezt a hangulatot, de a valóság minden elképzelésemet felülmúlta. Hagyományos szoba a Hokkaidó Fujijára néző kilátással A szobánk olyan volt, mintha egy régi japán festménybe léptünk volna be:…
-
Gyakran járunk a Japan Okonomiyaki Tatsu-ba – és imádjuk az Okonomiyakit!
Van egy hely Budapesten, ahová újra és újra visszatérünk, mert egyszerűen nem tudjuk megunni: a Japan Okonomiyaki Tatsu. Ez az apró, családias hangulatú japán étterem az egyik kedvencünk lett, és nem véletlenül. Aki már járt Japánban, pontosan tudja, milyen különleges élmény egy frissen készült okonomiyaki – ez a japán “palacsinta” vagy inkább “lepény”, amit mindenki…
-
Angolna otthon – amikor Japán beköltözik a konyhánkba
Nálunk néha igazán különleges illatok lengik be a lakást – Tomo időnként angolnát (unagi) is készít otthon, és ilyenkor úgy érzem, mintha Japán beköltözne hozzánk. A konyhánk kicsi, egyszerűen nem férünk el ketten – én ilyenkor nem is megyek ki, csak várom, hogy elkészüljön a varázslat. Már messziről érzem az illatokat: édes-sós szójaszósz karamellizálódik a…
-
Ishikari nabe – egy történetbe főzött ebéd Hokkaidóból
Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy igazán különleges ebédet kaptam – párom egy hokkaidói családi recept alapján készítette el az Ishikari nabét, és ez az élmény azóta is velem maradt, mint egy meleg, illatos emlék. Az Ishikari nabe egy miso alapú, meleg egytálétel, amit egy hagyományos japán „nabe” edényben főznek. Friss lazac, zöldségek, tofu kerülnek bele,…
-
A Kicsi Japán – egy kedves szelet Japán szíve Budapesten
Van valami különösen megnyugtató abban, amikor egy hely egyszerre egyszerű, őszinte és szerethető. A Kicsi Japán pont ilyen. Ide is gyakran betérünk, mert bár nem nagy, tele van ízekkel, kedvességgel és igazi japán lélekkel. Ahogy a neve is sugallja, ez a hely tényleg „kicsi”, de éppen ettől van olyan meghitt hangulata. Nem akar több lenni,…
-
Okonomiyaki a Kálvin téren – Japán palacsinta, amit nem lehet nem szeretni
Ha japán ízekről van szó, nálunk már kialakult egy kis „gasztrotérkép” Budapesten – és ezen biztos helye van a Kálvin tér környékén lévő okonomiyakis helynek is. Ide is szívesen beülünk időnként, mert van valami nagyon otthonos ebben az ételben… meg abban is, ahogy itt készítik. Az okonomiyaki sokak számára még felfedezésre vár: ez egy japán…
-
Nikko Ramen – egy falatnyi Japán Budapesten
Van egy másik hely is, ahová szívesen betérünk, amikor japán ízekre vágyunk – ez a Nikko Ramen. Egy hangulatos, barátságos hely, ahol mindig úgy érezzük magunkat, mintha egy kis japán utcai étteremben ülnénk, valahol Tokió vagy Kiotó egy csendesebb sarkában. Itt nem csak ramen van – én például szinte mindig a tempurát választom, mert annyira…
-
Ide szeretünk járni: René Sushi – ahol minden falat egy élmény
Van egy hely Budapesten, ami a szívünkhöz nőtt – ez a René Sushi. Legalább hetente egyszer valamilyen formában „rene-sushizunk”: vagy Tomo hoz haza friss sashimit, vagy együtt megyünk be, hogy ott helyben élvezzük a kedvenc japán ízeinket. Ez nálunk már több mint szokás – egyfajta kényeztető rituálé, amihez mindig jó visszatérni. A René Sushi minden…
-
A szaké világa – nem csak ünnepekre, hanem a japán hétköznapok lelkéhez is hozzátartozik
Japánban járva az ember lépten-nyomon találkozik a szakéval – ez az ital nemcsak a hagyományos ünnepségek, hanem a mindennapi rituálék finom része is. Nekünk is különleges emlék fűződik hozzá: Tomo apukájának születésnapjára Sapporóban választottunk egy üveg különleges szakét, amivel az ünnepi vacsorát tettük igazán meghitté. De mi is pontosan a szaké? És hogyan fonódik bele…