Jártunk a Kyoto Gyoen National Gardenben töltöttük, ami a város szívében fekvő, hatalmas zöld oázis. A park egykor a császári palota kertje volt, ma pedig nyitva áll mindenki előtt – sétányai, évszázados fái és csendes pihenőhelyei igazi menedéket nyújtanak a nyüzsgő város közepén. A fák levelei már kezdenek őszi színekbe borulni, így különösen szép volt most a látvány.

A sétánk után a park egyik kis teaházában ebédeltünk sobát és tempurát – tipikusan japán, egyszerű, de mennyei ételeket.

A soba hajdinából készült vékony tészta, amit általában hidegen szójaszószos mártogatós szósszal, vagy forró levesben tálalnak. Könnyű, tápláló és kifejezetten finom – különösen egy séta után a parkban.

A tempura pedig különféle zöldségek és tengeri herkentyűk könnyű, ropogós bundában sütve. A japánok mesterien készítik – a bunda vékony és levegős, nem olajos, így minden falat friss marad.

Ebéd után még sétáltunk egyet a park északi részén, ahol már látszik a Doshisha Egyetem elegáns kampusza. Ez az egyik legrégebbi és legnevesebb magánegyetem Japánban – híres humán és társadalomtudományi képzéseiről, valamint nemzetközi programjairól. A régi, nyugati stílusú épületek és a modern kampuszrészek különleges hangulatot adnak a környéknek.

A Gyoen kert nyugalma és az egyetemi negyed pezsgése érdekes kontrasztot alkot – mintha Kyoto egyszerre őrizné a múlt békéjét és a jövő lendületét.

Elérhetőség: https://nakadachiuri.jp/restaurant/