Japánban sétálni mindig élmény – de ha éhes vagy, az utcák igazi illatparádévá változnak. Kiotó egyik kis utcájában, egy gőzölgő vaslap előtt állva először csak a finom, édes illat csalogatott oda minket. Aztán megláttuk a hal formájú süteményeket: taiyaki!
Ez a japán utcai édesség nem halból készül (sokan ezt hiszik elsőre), hanem palacsintaszerű tésztából, amit hal alakú vasformában sütnek ropogósra. A tésztát két oldalról sütik, a formát középen megtöltik valamilyen finomsággal – édes vörösbabkrémmel (anko), vaníliás custarddal, vagy manapság akár csokoládéval is.
Amikor a tésztát a forró formába öntik, a tölteléket a közepére kanalazzák, majd még egy réteg tésztát adnak rá, és a formát összecsukják. A vaslap serceg, a levegőben édeskés illat terjeng – pár perc múlva a taiyaki kívül aranybarna, belül lágy és meleg.
Mi egy klasszikus vörösbabosat kóstoltunk. Kívülről ropogós volt, belülről éppen annyira édes, hogy ne legyen émelyítő. Melegen, kézből ettük, miközben a háttérben a templomharang szólt – ez az az apró pillanat, amiért imádok utazni.
A taiyaki Japán-szerte kapható, de valahogy Kiotó utcáin ennek is van egy külön varázsa: a régi faházak, a kis árusok, és az a nyugodt tempó, ahogy mindenki élvezi a saját kis hal formájú boldogságát.
Vélemény, hozzászólás?