Az utolsó pillanatokat töltöttük Hokkaidó szigetén, útban Kiotó felé, amikor a Sapporó repülőtéren gigantikus rameneket ettünk. Még egyszer utoljára éreztük a sziget ízeit: a forró leves gőze, a tészták puhasága, minden falatban ott volt a hely varázsa.

A hangulat kicsit szomorú volt, mert pár perccel azelőtt búcsúztunk anyukától. Nem volt sok időnk, sietni kellett a helyközi járat miatt – nem érkeztünk túl korán, és mivel külföldi voltam, engem alaposan átvizsgáltak.

Tomo eközben előre sietett, és mivel a nyelvtudásom korlátozott, percekig tartott, mire végre megértettem, mit szeretnének tőlem az ellenőrök. Kicsit idegesítő volt, de a ramen illata és a pillanat emléke végül minden stresszt felülírt.

Ahogy ott ültünk, szomorúan lapátolva a hatalmas tálakat, tudtam: ez volt az utolsó falat Hokkaidóból ezen az úton. Egy apró, mégis maradandó emlék, amit mindig magunkkal viszünk.