Kimobetsuban jártunk, ahol végre megkóstolhattuk azt az ételt, amit Tomo gyerekkorában annyira szeretett – az ageimo-t. Ez egy igazán különleges japán finomság: krumplipüré, palacsintatésztába mártva és ropogósra kisütve, majd vaníliafagyival tálalva.

Én most nem ettem a fagyit, kint szakadt a hó és nagyon fáztam, de a krumplit megkóstoltam – és ízlett! Láttam Tomón, ahogy az első falatnál elmosolyodik, pont úgy, mint egy gyerek, aki visszakapott valamit a múltjából.

Még így is éreztem, hogy ez az étel több, mint íz: egy kis darab Tomo gyerekkorából, egy pillanatnyi boldogság, amit most is megosztott velem a hóesés közepén.