Hokkaidói szállásunk egy tradicionális ryokan volt, ahol rögtön feltűnt a különleges szokás: minden vendég yukatát visel, kiskabáttal kiegészítve. Így sétál mindenki a folyosókon, így megyünk vacsorázni és reggelizni is – elsőre kicsit szokatlan, de gyorsan beleszokik az ember a nyugodt, otthonos hangulatba.

A reggeli is különleges élmény volt. A ryokanokban gyakran mécsessel melegítik az ételeket, és nekünk is lehetőségünk volt saját tojásunkat a kis mécsessel megsütni. Így mindenki a saját ízlésének megfelelően készíthette el a reggelit – a kis tűzhelyek látványa és a frissen sült tojás illata igazán hangulatossá tette a reggelit.

Miközben a reggeliző helyiségben ültünk, a szivacs ágyunkat a tatamira beágyazták a szobánkban, így mire visszatértünk, minden rendezett és kényelmes volt. Ez a hagyományos japán rendszer – ahol minden apró részlet a kényelem és az intimitás szolgálatában áll – számomra még mindig szokatlan, de lenyűgöző.

Az étteremben a vacsorához hasonlóan helyi specialitásokkal, kis adagokkal és hangulatos tálalással találkoztunk. A tatamin ülve, yukatában fogyasztott étel nemcsak finom, de vizuálisan is élmény volt. A mécsesek, a gőzölgő ételek és a nyugodt légkör együtt különleges, ünnepi hangulatot teremtettek.

Mindez egyben az apró részletek tiszteletéről és a hagyományok megőrzéséről is szólt: a kis mécses, a tatami, a yukata mind hozzájárult ahhoz, hogy az ember tényleg átélje a japán ryokanok hangulatát.