Címke: Tokió
-
Ekiben Japánban: a vonatút, amelyet már az állomáson meg lehet ízlelni
Az ekiben Japánban nem egyszerű ételdoboz, hanem a vonatutazás gasztronómiai élményének része. Japánban még egy egyszerű vonatutazásból is képesek különleges élményt teremteni. Nemcsak a szerelvények gyorsasága, tisztasága vagy pontossága miatt, hanem azért is, mert az utazáshoz saját gasztronómiai kultúra kapcsolódik. Ennek egyik legizgalmasabb része az ekiben – 駅弁, vagyis az állomásokon és vonatokon árusított japán…
-
Japán sztereotípiák: „A japánok kutyát esznek” – valóban?
Egy japánokról szóló sztereotípia alaposan kiverte nálam a biztosítékot a napokban. Beszélgettem valakivel, amikor teljes természetességgel kijelentette: – Hát a japánok kutyát esznek. Egy pillanatra azt hittem, rosszul hallok. A mondat úgy hangzott el, mintha egy egész országról közölne egyszerű, megkérdőjelezhetetlen tényt. Éppen ez zavart benne. Egyetlen kijelentésben összemosódtak országok, emberek és étkezési szokások. Közben…
-
Utolsó étel a tokiói reptéren, hazajövetel előtt…
Nagy gonddal választottam ki. Nem akartam csak úgy „bekapni valamit” a reptéren, mert éreztem, hogy ez most több lesz, mint egy ebéd. Ez lesz az utolsó japán íz, az utolsó tálca, az utolsó kis szertartás, mielőtt hazafelé indulunk. Az étterem nyüzsgött.Emberek jöttek-mentek, bőröndök gurultak, felszállás előtti izgatottság, hazatérés előtti csend, búcsúzás előtti sűrű levegő volt…
-
Utolsó napunk Tokióban a Szabadság-szobor előtt
A tokiói Szabadság-szobor előtt állva különös érzés fogott el bennünket az utolsó napunkon. A napfény gyönyörűen bevilágította a teret, az ég tiszta volt, minden olyan könnyednek és ragyogónak tűnt, mintha Tokió ezzel a napsütéssel akart volna búcsút inteni nekünk. Ott álltunk a szobor előtt, fényben, csendes örömmel, és egyszerre volt jelen bennem a hála, a…
-
Ginza, ahol az idő nem rohan, hanem emlékeztet
Ginzában van egy pillanat, amikor az ember észrevétlenül lelassul. Nem azért, mert kevesebb az inger – épp ellenkezőleg. Minden mozog, villog, áramlik, mégis ott áll egy épület, ami nem kér figyelmet, mégis magához húz. A Wako Building pont ilyen, amelynek tornyában a Seiko legendás órája ketyeg. Nem siettet, nem sürget. Csak ketyeg. Kitartóan. Nyugodtan. Mintha…
-
Élményfagylalt Tokió szívében – matcha, mochi és a pillanat varázsa
A Tokiói Torony egyik szintjén ettük azt a matcha fagyit, amelyről utólag már pontosan tudom, hogy nem egyszerűen desszert volt, hanem egy sűrített pillanat,mert ahogy a mélyzöld, nem hízelgő, enyhén kesernyés matcha nyomós fagylalt krémessége megjelent a számban, rögtön érezhetővé vált az a japán letisztultság, amely nem akar elvarázsolni, nem akar megfelelni, csak csendben jelen…
-
Az utolsó séta Ginzában és a hosszú út hazafelé
Elérkezett a japán utunk utolsó napja. Furcsa érzés úgy elindulni reggel, hogy tudjuk: ma már mindenből egy kicsit az „utolsó” következik. Az utolsó séta Tokióban, az utolsó japán ebéd, aztán irány a repülőtér. Fejben még itt vagyunk, de a bőröndök már Budapest felé készülnek. Még egy délelőtt Ginzában Délelőtt elszaladtunk Ginzába, Tokió elegáns, luxusüzletekkel teli…
-
Cicás templom, tévétornyok és Tokió esti fényei
Ma reggel fél nyolckor indultunk, és este fél kilencre értünk vissza. Tudtuk, hogy hosszú nap lesz, de Tokióban olyan nehéz azt mondani: „Ezt majd legközelebb megnézzük.” A cicás templom Először a Gōtokuji templomot kerestük fel. Itt a szerencsét hívogató macskafigurák nem csupán kedves díszek: egy régi történet kapcsolja őket a templomhoz. A legenda szerint egy…
-
Nyolc óra várakozás után Tokió éjszakájában
Indulunk Tokióba! Legalábbis ezt hittük, amikor a 11:40-es járatunkra készültünk. A gépet azonban törölték, és csak a 19:00-kor induló következő járatra tudtak feltenni minket. Így kaptunk nyolc váratlan órát a reptéren. Nézelődtünk a boltokban, ettünk, figyeltük a fel- és leszálló gépeket, a napozóágyakat, és időnként katonai repülőgépek is feltűntek a reptér felett. Volt időnk minden…