Mielőtt felmentünk volna az Usu vulkánra a ropeway-jel, már a hegy lábánál is megálltunk egy pillanatra – nemcsak a turistabuszok sokasága, hanem az éttermek hangulata is odavonzott. Itt egész kis gasztronómiai világ fogadja a látogatókat: egyszerre tradicionális és meglepően otthonos.

A nagyobb csoportoknak kialakított éttermek hosszú asztalai körül élénk beszélgetések zsongtak, miközben a konyhákból finom, gőzölgő illatok szálltak a levegőben. Az egyik legérdekesebb részlet, ami rögtön magával ragadott, az asztalok közepén sorakozó kis melegítő mécsesek voltak. Ezekre mindenki felteszi a saját kis adag ételét, hogy az végig melegen maradjon – nincs kapkodás, nincs kihűlt leves. Ez a megoldás egyszerre praktikus és bensőséges, mintha egy téli este körbeülnénk a tábortüzet.

Az étlapon helyi specialitások is megjelentek: friss tenger gyümölcsei, gőzölgő levesek, rizses egytálételek, grillezett húsok és szezonális zöldségek – mindenből áradt a japán konyha letisztult, mégis gazdag ízvilága. A kis adagok, az esztétikus tálalás és a mécsesfényben gőzölgő ételek látványa különleges, szinte ünnepi hangulatot teremtett.

Itt, a vulkán lábánál, miközben a turisták sorban álltak a felvonóhoz, az étkezés nemcsak egy gyors megálló volt, hanem egy kis ízélmény és kulturális bepillantás is – pontosan az a fajta apró részlet, amitől egy utazás felejthetetlenné válik.