Mire visszaértünk a vacsoráról, a szobánkban már megágyaztak. A tatamin két futon várt bennünket, gondosan elrendezett takarókkal és párnákkal. Néhány órával korábban még ugyanitt készülődtünk: felvettük a kikészített jukatát, megkötöttük az övet, és elindultunk vacsorázni.
Közben átéltünk egy olyan estét, amelyre azóta is jó visszagondolni.
A kaiszeki vacsora Hakonéban számomra Japán egyik legszebb élménye lett. Korábban már a hokkaidói Tója-tónál is részt vettünk hasonló étkezésen Tomóval, így ismerős örömmel vártam, mi kerül majd az asztalunkra.
Mi az a kaiszeki vacsora?
A kaiszeki – nemzetközi írásmóddal kaiseki – több kisebb fogásból felépülő japán étkezés. Fontos szerepet kapnak benne az évszakhoz illő alapanyagok, a különböző elkészítési módok és a gondos tálalás. A hagyományos japán fogadókban, vagyis a rjokanokban gyakran ilyen vacsora teszi teljessé az ott-tartózkodást.
Engem leginkább az fogott meg, mennyi figyelem jut minden részletre.
Az ízek, a formák és a színek pontos kompozícióvá állnak össze. Számít, milyen alakú tányérra kerül egy falat, milyen szín jelenik meg mellette, és mennyi üres hely marad körülötte. Még az edények is hozzátesznek ahhoz, ahogyan az ételt érzékeljük.
Számomra ez ünnepi, szinte szertartásszerű étkezés. Nem vallási szertartásra gondolok, hanem arra a figyelemre és emelkedettségre, amelyet közben éreztem.
Jukata, kabátka és papucs: így indultunk vacsorázni
Az élmény már a szobánkban elkezdődött.
Kikészítve várt bennünket a jukata, japánul yukata, a hozzá tartozó öv és megkötő, valamint a fölé vehető kabátka. A fotón is ebben állok: világos, mintás jukatában, sötétkék felsőrésszel.
Felöltözni, eligazítani a ruhát, belebújni a papucsba, majd így elindulni a vacsorához – csodálatos érzés volt. Egészen másképp ültem le az asztalhoz, mint egy szokásos éttermi estén.
A jukata könnyű, kimonóhoz hasonló japán viselet, amelyet sok rjokan biztosít a vendégeinek. Nálunk utcai ruhában is lehetett vacsorázni, a beöltözés lehetőség volt. Én örömmel választottam.
Ha hasonló helyen szállsz meg, érdemes megkérdezni, hol viselhető a jukata és a papucs, mert a házirend szállásonként eltérhet.
Egy asztal tele apró felfedezésekkel
Az asztalon különböző formájú és színű edények sorakoztak. Világos tányérok, apró piros tálkák, halványkék edény és sötét, fedeles főzőedény: már az összkép is arra késztetett, hogy egy pillanatra megálljak és végignézzek rajta.
A képen jól látszik, milyen kis adagokból épül fel ez a vacsora. Minden fogás újabb alkalom a kóstolásra, és persze a kíváncsiskodásra is: vajon ez micsoda, milyen lesz az íze, mivel érdemes együtt enni?
Az este során egymás után érkeztek az újabb fogások. Néhány kisebb étel már az elején az asztalon volt, a folytatás pedig fokozatosan bontakozott ki.
Ez a ritmus időt hagyott arra, hogy figyeljünk arra, amit eszünk. A melegen kínált ételeket frissen élvezhettük, közben pedig beszélgettünk Tomóval, és vártuk a következő meglepetést.
A kis levesedet te melegíted, a wasabit te reszeled
Az egyik kedvenc részletem a saját kis lángon melegedő edény volt.
Ott állt előttünk az asztalon, és ahogy felmelegedett a benne lévő étel, felszállt belőle a gőz. A fotón is látható az edény alatt égő láng, fölötte pedig a lében melegedő hozzávalók.
A vacsora néhány mozzanatában mi magunk is részt vettünk. A kis levesünket az asztalnál melegítettük, a friss wasabit pedig saját kezűleg reszeltük.
A kollázson ott van a reszelő is, rajta a zöld wasabival. Szeretem ezt az emléket: azt a néhány egyszerű mozdulatot, amelyet elvégzel, mielőtt megkóstolnál valamit.
És ott van Tomo kezében a kék-fehér mintás kiöntő is, amelyből egy apró csészébe tölt. Ezeket a hétköznapinak tűnő pillanatokat különösen jó volt megörökíteni. Évekkel később is visszahozzák az este hangulatát.
Amíg vacsorázunk, megágyaznak a tatamin
A rjokanban töltött este egyik legkedvesebb meglepetése a szobába visszatérve fogadott bennünket.
Amíg mi vacsoráztunk, a személyzet előkészítette a fekhelyünket. A tatamival borított padlóra leterítették a futonokat, elrendezték a takarókat és a párnákat.
A futon hagyományos japán fekhely, amelyet alváshoz terítenek le. Így ugyanaz a szoba napközben tágas lakótérként, este hálószobaként használható.
A fényképen már a megágyazott szobánk látható: a két fekhely, az alacsony asztal és a világos térelválasztó felületek. Jó érzés volt belépni ide a hosszú vacsora után. Minden készen állt a pihenésre.
A Tója-tónál is megszerettem ezt a figyelmességet, Hakonéban pedig örültem, hogy újra átélhetjük.
Mire figyelj, ha te is kipróbálnád?
Foglaláskor nézd meg, hogy a választott szálláscsomag tartalmazza-e a vacsorát, és milyen étkezést kínálnak hozzá. A rjokanok szolgáltatásai és menüsorai különböznek.
Az ételallergiát vagy különleges étrendi igényt előre jelezd, és kérj visszaigazolást arról, hogy tudják-e vállalni. Egy előre összeállított, sokfogásos vacsoránál különösen fontos az egyeztetés.
Érdemes a megbeszélt időben érkezni, és elegendő időt hagyni az estére. Ha valamelyik alapanyagot vagy az asztali melegítő használatát nem ismered, nyugodtan kérj segítséget.
A legjobb pedig, ha megengeded magadnak a kíváncsiságot. Nem kell minden fogást előre ismerned ahhoz, hogy örömet találj a felfedezésében.
Amit hazahoztam erről az estéről
Ha felidézem a hakonei kaiszeki vacsoránkat, egyszerre jut eszembe a jukata mintája, a gőzölgő edény, a frissen reszelt wasabi és Tomo az asztal túloldalán.
Aztán a szobánk, ahol már megágyazva vártak bennünket.
Ezekből a részletekből áll össze számomra az utazás emléke. Az ízek mellett megmarad az is, hogyan éreztem magam: kíváncsian, ünnepien, jólesően lelassulva.
Te szívesen kipróbálnál egy kaiszeki vacsorát egy hagyományos japán rjokanban?
Vélemény, hozzászólás?