Azt hiszem, nem így képzeltem el az esküvőnket. Vagyis… nem pont így. Romantikus pillanatok, mosolyok, könnyek – igen. De bokáig érő sár, ázott ruhák, csatakos haj – hát, ezek nem szerepeltek az álomforgatókönyvben.
Egész nap esett az eső. Nem kicsit. Az az igazi, megállíthatatlan, áztató, komolyan vehető fajta. Az, amit már nem lehet elintézni egy „majd eláll” legyintéssel. Eláztunk. Többször is. A cipőm nyikorogva adta meg magát, a virágok könnyeztek, és a hajam úgy döntött, hogy szabadságra megy.
De mégis… valahogy minden rendben volt. Sőt – több volt, mint rendben. Volt benne valami meghatóan szép. Valami nyers, igaz és egyszeri. Az Ég mintha valóban megáldott volna minket az esőn keresztül. És ahogy összenéztünk Tomóval (vagy inkább összemosolyogtunk a vizes frufruk alatt), mindketten tudtuk: ez a nap így volt tökéletes. Mert a legfontosabb dolog nem ázott el – a szeretetünk.
A szerencse esőben érkezik
Aztán eszembe jutott: vajon mit jelent az eső egy esküvő napján a hagyományok szerint?
A magyar néphit szerint, ha esik az eső az esküvő napján, az bőséget és termékenységet hoz. A régi időkben ez jó előjelnek számított: azt jelentette, hogy a pár élete gazdag lesz – nemcsak anyagiakban, hanem örömökben és szeretetben is. A földet áztató eső a jövő ígéretét hordozza – így talán a mi történetünk is most kapta meg az első bőséges öntözést.
És mit mond erről a japán kultúra? A japánoknál az eső – különösen ünnepnapokon – áldásnak számít. Azt mondják, ha esik az eső esküvőkor, az azt jelenti, hogy a menyasszony könnyeit előre elmossa az ég – így a házasságban már nem kell sírnia. Nem gyönyörű ez a gondolat? Mintha az eső lenne a múlt fájdalmainak megtisztítása, hogy tiszta lappal indulhassunk.
Eláztunk. És talán meg is tisztultunk.
Most, hogy visszanézek erre a napra, úgy érzem, nemcsak összeházasodtunk – hanem megszülettünk egy új közös történetbe. Igen, sáros volt a cipőm, nedves a ruha, de meleg volt a szívem. És talán éppen ezért lesz szerencsénk. Mert már most tudjuk, hogy az igazi boldogság nem a tökéletes körülményekben, hanem a közös nevetésekben és összebújásokban rejlik.
Köszönöm az Égnek – az esőért, a szerelmemért, és a kezdetekért.
És ha valóban igaz, amit a hagyományok ígérnek, akkor mi szerencsésen, áldottan és bőséggel indultunk el ezen az úton.
