Néhány hete próbálkozom már, hogy a japán szavakat végre simán, szépen kimondjam. De néha úgy tűnik, hogy a nyelvem egyszerűen nem hajlandó együttműködni. A „jó étvágyat” mindig összegubancolja, mintha valami játékot űzne velem. Igen, igen, pontosan az Itadakimasu! szóról van szó, amit most már hetek óta próbálok kiejteni, de valahogy mindig úgy érzem, hogy egy-egy szó egyszerűen elakad a torkomon.

De hát mi is az élet utazás nélkül, ha nem egy kis nevetés és önfeledt pillanatok, amikor a nyelvi küzdelmekből is emlékek születnek? Egy-egy ilyen zűrös pillanat, amikor mindent összegubancol a nyelvem, csak még inkább hozzájárul az élményhez – különösen, ha egyébként olyan sok minden más szórakoztat.

Az étkezések viszont nem ismertek akadályokat! Az all-inclusive svédasztalon a világ legfinomabb fogásai vártak, és nem is kellett kétszer gondolnom, hogy egy-egy falatot gyorsan elfogyasszak. Az étkezések igazi boldogságot hoztak, és végre lehetőségem volt megkóstolni a vágyott matcha fagyit. Négy gombócnyit is, a legfinomabb édesség, amit csak kívánhattam!

Így, miközben próbálom kiismerni a japán nyelvet és a kiejtést, az étkezésekkel egy igazi „mennyországot” találok – ott már nem számít semmi, csak az ízek, a finom falatok és a legkedvesebb ételek, amiket csipetgethetek.