Emlékszem, ahogy beléptem a Noboribetsu Grand Hotel reggelizőjébe – a meleg fények, a halk zene és az illatok úgy fogadtak, mintha egy elegáns, de mégis otthonos világba csöppentem volna. Az onsenes pihenés után egy ilyen reggeli… maga volt a mennyország.

Az első falat egy párolt hal volt – omlós, tökéletesen fűszerezett, semmi túlgondolás, csak a japán egyszerűség tökélyre emelve. Mellette gőzölgő miso leves, amit friss zöldhagymával és apró tofukockákkal koronáztam meg. Nem tudom, mi történt, de abban a pillanatban úgy éreztem: itt maradnék örökre.

A svédasztal tele volt minden földi jóval – voltak mini omlettkék, ropogós bacon, de én nem eszem húst, Tomó imádja, friss saláták, házi dresszinggel, sőt, még gyümölcsös joghurtpohárkák is. De amitől tényleg elolvadtam, az a kis japán reggeli tálca volt, amit külön lehetett kérni: rizs, savanyúságok, grillezett lazac, egy aprócska tamagoyaki, és egy csipetnyi tengeri algasaláta. Minden falatban benne volt Japán szíve.

És akkor még nem beszéltem a teáról. Egy gőzölgő, enyhén édes maicha – pirított rizses zöld tea –, ami tökéletesen kiegészítette a reggeli élményt.

Ha azt mondanák, hogy most visszarepülhetek csak egy reggelire, gondolkodás nélkül indulnék.
Mert ez nem csak egy étkezés volt. Ez egy élmény. Egy kis ízutazás Hokkaido szívében.

Ha valaha Noboribetsu felé sodor az élet, ne csak a híres onsenek miatt állj meg – hanem azokért a reggeli falatokért is, amik után egész nap mosolyogni fogsz.