Az itteni házaknál a bejárati ajtók beüvegezett folyosókkal vannak ellátva a házhoz vezető lépcsősorok irányában. Itt gyakoriak a 2-3 méteres havazások, ilyenkor a bejárati ajtókat a hótömeg eltakarja. Ezeken a kis üvegelőszobákból lehet kitekinteni a házat a külvilágtól elzáró hófalra. Itt helyezik el általában színtkülönbséggel a cipőket, és a hólapátokat is.
Helyi idő szerint kedd hajnali 4:45 van. A bejárati ajtóban a folyosóra kikészítve apuka uzsonnás csomagja. Anyuka minden áldott nap ugyanoda helyezi el, a kifelé haladásnak megfeleő irányban apuka kezére essen felesleges mozdulatok nélkül, könnyedén magához ragadhassa, véletlen se felejtse itthon a kis uzsonnás csomagot.
A konyhából halk neszek hallatszanak, és mire teljesen észhez térek, apuka már indul is munkába. Mindennap, mókuskerékként ismétlődő rutinban, megállás nélkül dolgozik, amíg mi itt vagyunk. November 10-én 82 éves lesz.
Mégis, ha rá nézek, nem egy idős, megfáradt ember tekint vissza rám. Kedves, nyugodt, soha nem láttam morcosnak, fáradtnak vagy elégedetlennek. Hajnaltól estig dolgozott hétvégén és tegnap, egy ünnepnapon is. Egyetemi tanár volt, most pedig egy mezőgazdasági vállalkozást vezet. Szenvedéllyel mesél a terveiről, hogyan szeretné a legízletesebb zöldségeket kifejleszteni. Lelkesedésében nincs nyoma fáradtságnak, csak hitnek, elhivatottságnak és céltudatosságnak.
Anyuka sem tétlenkedik. Ikebanás oktatást tart iskolásoknak és időseknek. Napról napra ugyanaz a ritmus, mégis minden mozdulatukban ott van a tevékenységeikben az öröm, és belső harmónia keresése, ami talán a flow, vagy talán az önmegvalósítás lehet. Nem csupán dolgoznak, hanem szeretik is, amit csinálnak.
Talán ez a fiatalság titka. A folyamatos fejlődés, a kitűzött célok, az értelmes munka, a lelkesedés, a hivatástudat – és a képesség arra, hogy minden napban meglássák a szépet. Ezek a jó szokások tartják őket fiatalon, nem a biológiai életkor határozza meg őket, hanem a szemléletmódjuk.
Van mit tanulni párom szép korú szüleitől, alázatot, örömöt, elhivatottságot
