Örömmel osztom meg friss hírként, hogy készülünk összeházasodni. Megint csak azt érzem, hogy lányaim álmának kellene valóra válnia, és rajtuk lenne a sor, hogy esküvőre készüljenek.
Elkezdtük megtervezni Tomóval a házasságkötésünket. Már egy ideje kerülgetjük a témát, és olyan szeliden, szolidan szoktunk róla beszélni. Ugye nekem már volt két házasságom, így óriási megtiszteltetés, hogy csodás reményekkel a biztonságosan kötődő párkapcsolatunkat hivatalosan is megpecsételünk.
Beszélgettünk arról, hogy melyik országot válasszuk az eseményre, így került sor a hosszas, soha véget nem érő kutatásra.
Mindkét országnak vannak előnyei és hátrányai is a vegyes házasság tekintetében. Ugye a költségek, az időpontok, az ügyintézés menete nagyon eltérő. Melyik hivatalhoz, milyen papírokat kell beadni, és ott milyen feltételeket kell teljesíteni.
Elkezdtük megírni az érdeklődő levelünket, és a házasságot követően a követségen mindkét országban kell majd hitelesítenünk a házasságot.
Szoktunk arról beszélgetni milyen szokások vannak japán és magyar hagyományok tekintetében. Vannak hasonló és eltérő dolgok is. Nekem a legfurcsább szabály, hogy Japánban nem kell helyszinen lennie a párnak és a tanúknak, csak a papírt kell beadniuk a hivatalhoz.
Tomó azon csodálkozott, hogy Magyarországon miért kell a helyszínen megjelennie a párnak és a tanúknak is.
Érdekes, hogy miért tartják itt fontosnak a jelenlétet, és az is elgondolkodtató, hogy Japánban miért nem kell személyesen megjelenni a papírok beadásánál.
Markás különbség a japán hagyományok szerint, hogy a szülők befogadó nyilatkozatot tesznek, hogy befogadják a családba a mennyasszonyt. Ez nekem nagyon szimpatikus gesztus, és a családegyesítést alapvetően más oldalról közelíti meg, mint a mi kultúránk.
Meglátjuk, mi sül ki ezekből az intézkedésekből. Addig is Tomó nézegeti a gyűrűk széles választékát mindkét orszég hirdetései között.
Izgatott, és örömteli időszak ez a párkapcsolatunk szempontjából, örülök, hogy megoszthatom Veled is.
