Noboribetsuból tartottunk vissza Tomo szüleihez, amikor eszembe jutott valami.
– Ha már erre járunk, nézzük meg a gyerekkori házadat!
Tomo ugyanis Sōbetsuban élt gyerekként. Engem pedig érdekelt, hol nőtt fel, milyen környezet vette körül, mielőtt megismertem. Egészen különleges érzés a párod gyerekkorának helyszínein járni: azok a helyek, amelyekről addig csak mesélt, egyszer csak ott vannak előtted.
Még mielőtt elértük volna a házat, Tomo rámutatott egy épületre. Elmesélte, hogy egy híres szumóbirkózóhoz kapcsolódik, és most múzeum működik benne.
Nem álltunk meg. Csak készítettem egy fényképet, és továbbmentünk.
Azóta már bánom, hogy nem néztük meg közelebbről. Felkeltette az érdeklődésemet, ki volt ez a sportoló, akinek az emlékét éppen Tomo gyerekkorának településén őrzik.
Egy kisváros híres szülötte
Az épület a Kitanoumi Emlékmúzeum és Sōbetsu Helytörténeti Múzeum. Kitanoumi itt, Sōbetsuban született 1953-ban, és innen indult el tizenhárom évesen Tokióba, hogy szumóbirkózó legyen.
Nem akármilyen pályát futott be: mindössze 21 évesen és két hónaposan lett jokozuna, vagyis elérte a szumó legmagasabb rangját. Ő volt az 55. jokozuna, és a Japán Szumószövetség tájékoztatása szerint máig ő kapta meg legfiatalabban ezt a rangot. Pályafutása során huszonnégy tornagyőzelmet szerzett a legfelső osztályban.
Így már jobban értem, miért tartotta fontosnak Tomo, hogy megmutassa az épületet. Kitanoumi Sōbetsu büszkesége volt: valaki, aki ugyanebből a kisvárosból indulva vált egész Japánban ismertté.
A szumóban több van, mint elsőre látjuk
Aki kevésbé ismeri a szumót, talán két hatalmas termetű birkózó rövid összecsapását látja benne. Kitanoumi történetének utánanézve engem éppen az kezdett érdekelni, mennyi technika rejlik ezekben a küzdelmekben.
Az ő kedvelt megoldásai között volt az ellenfél övfogásból történő kiszorítása és a külső övfogásból végrehajtott dobás. A fogás megszerzése, a testhelyzet és a támadás iránya tehát éppúgy része volt a sikerének, mint rendkívüli ereje.
A szumóhoz szertartások is kapcsolódnak. A múzeumban például Kitanoumi ünnepélyes ringbe lépését, a dohjō-irit bemutató életnagyságú ábrázolás is látható. Szívesen megnézném, mert egy ilyen kiállítás segíthet megérteni azt is, amit egy mérkőzés közvetítésében még nem tudok hová tenni.
Mit hagytunk ki azzal, hogy továbbmentünk?
A kiállítás Kitanoumi sportpályafutásának emlékeit, díjait és a szumó történetéhez kapcsolódó anyagokat mutatja be. Egy olyan világba enged betekintést, amelyről nekem még rengeteg tanulnivalóm van.
De engem legalább ennyire érdekelne az épület másik része: Sōbetsu helytörténeti múzeuma.
Itt a környék egykori lakóinak életéről, a helyi állatvilágról, valamint az Usu és a Shōwa-shinzan vulkán történetéről is vannak kiállítások. A két múzeumi rész ugyanazzal a jeggyel látogatható.
Jó lenne mindezt Tomóval végignézni. Kíváncsi vagyok, mi lenne számára ismerős, melyik tárgynál vagy fényképnél jutna eszébe valami, és miről kezdene mesélni.
Amikor egy olyan településre érkezem, amelyhez neki személyes emlékei kapcsolódnak, mindig érzem, hogy sokkal több történet van ott annál, mint amennyit első pillantásra látok.
Egy fénykép, ami visszahív
Ezen az úton Tomo gyerekkori házát szerettem volna látni. Közben egy másik történet is elém került: egy helybéli fiúé, aki a szumó legmagasabb rangjáig jutott.
Akkor csak egy fényképet készítettem az emlékmúzeumról. Ma már szívesen megállnék, bemennék, és hagynék időt a nézelődésre.
Remélem, egyszer visszamegyünk Sōbetsuba. Akkor szeretném ezt a múzeumot is megnézni – és közben még többet hallani Tomótól arról a helyről, ahol gyerekként élt.
Vélemény, hozzászólás?