„Nem a kandzsi nehéz – csak még európai a gondolkodásod.”
– mondja Tomo ilyenkor csendesen, amikor panaszkodom neki, hogy nem értem a japán írásjelek logikáját.
És én ilyenkor mindig érzem, hogy ez a mondat nem az írásról szól.
Hanem rólam.
Arról, ahogyan a világhoz, a tanuláshoz, az időhöz és saját magamhoz viszonyulok.
De mit jelent valójában az, hogy japán gondolkodásmód?
Az európai elme érteni akar – a japán figyelni
Európai fejjel az első kérdésem mindig ez:
- miért ilyen?
- mi a szabály?
- hogyan lehet logikusan megjegyezni?
- mikor fog összeállni?
Az európai gondolkodás lineáris, elemző, magyarázó.
Akkor nyugszik meg, ha mindent átlát.
A japán gondolkodás ezzel szemben megfigyelő és befogadó.
Nem azt kérdezi: miért ilyen,
hanem azt: milyen most ezzel együtt lenni.
Egy kandzsi nem probléma, amit meg kell oldani,
hanem egy jel, amit lassan be kell engedni.
Jelentés, nem betű
Az európai írás hangokat rögzít.
A japán írás jelentéseket hordoz.
Egy kandzsi:
- kép
- mozdulat
- történet
- belső érzet
Nem szétszedni kell, hanem rétegezni.
Nem kiszámolni, hanem megszokni.
Ezért ütközik olyan erősen a két gondolkodásmód.
Az alázat a tanulás alapállapota
A japán gondolkodás egyik legfontosabb kulcsa az alázat.
Nem megalázkodás – hanem belső tartás.
Az alázat azt mondja:
- elfogadom, hogy még nem tudom
és ez rendben van
Japánban a kezdő nem szégyen.
A lassúság nem kudarc.
A hibázás nem ellenség.
A tanuló tiszteletet kap, mert hajlandó újra és újra kezdő maradni.
A gyakorlás nem eszköz, hanem út
Európában gyakran hisszük:
- ha már értem, akkor tudom.
A japán gondolkodás szerint:
- akkor tudod, ha már élsz benne.
Ezért másolják ugyanazt a kandzsit százszor.
Ezért gyakorolnak éveken át ugyanazon a mozdulaton.
Nem unalomból – hanem tiszteletből.
A gyakorlás szent.
Nem siet. Nem bizonyít. Nem magyaráz.
Csak jelen van.
Nem az eredmény számít, hanem az állapot
Amikor japán módra tanulsz, nemcsak azt figyelik, mit csinálsz, hanem:
- hogyan lélegzel
- milyen a figyelmed
- mennyire vagy jelen
A gyakorlás meditációvá válik.
Nem „csinálod”, hanem benne vagy.
Tanulás, munka és belső állapot nem válik szét –
minden egy térben történik.
Az idő nem ellenség
Talán ez a legnehezebb váltás.
Európában az idő sürget.
Japánban az idő szövetséges.
Ha ma nem érted – rendben.
Ha hónapokig nem áll össze – rendben.
Az idő nem büntet, hanem érlel.
A megértés nem erőből jön,
hanem akkor, amikor megérett rá a belső tér.
A tökéletlenség része az útnak
Egy kandzsi lehet aránytalan.
Egy vonás lehet remegő.
Egy nap lehet „nem sikerült”.
Ez nem hiba.
Ez élet.
A japán gondolkodás nem tökéleteset akar,
hanem élőt és őszintét.
Talán ezért nehéz… és ezért gyógyító
Amikor kandzsit tanulok, valójában nem az írásjelekkel küzdök.
Hanem azzal a belső hanggal, ami siettet, minősít, teljesítményt akar.
A japán gondolkodás csendesen ezt mondja:
- ülj le
- gyakorolj
- hibázz
- ismételd
- és bízz az időben
És ha elég sokáig így teszel,
nemcsak a kandzsik állnak össze –
hanem te magad is.
Talán ezért mondja Tomo olyan nyugodtan:
- „nem baj, ha most még nehéz…
még tanulod a japán gondolkodást.”
És ebben a mondatban több bölcsesség van,
mint bármely nyelvkönyvben.
