Narában, a tatamis szobánkban történt valami, amit sosem fogok elfelejteni. Egy nagy pók rohant be a szobába. Az első pillanatban megijedtem, ösztönösen le akartam csapni, de gyorsabb volt, mint én.

Tomo nyugtatott: „Japánban nincs veszélyes pók. Bárki hozhatta ide, hiszen ide a világ minden tájáról járnak.” Ez kissé megnyugtatott, de az éghajlat miatt itt nagyon sok a fura rovar, és hallottuk, hogy a helyiek még állítólag fagyasztó rovar hatástalanító spray-t is használnak a szobákban.

Bekapcsoltuk a légkondit, hátha abba mászik, és így távol marad. Órákkal később, amikor lekapcsoltuk a villanyt, a pók újra előbukkant. Akkorát kiáltottam, hogy Tomó majdnem szívrohamot kapott a meglepetéstől. Ott kergette és csapkodta a szobában percekig. A pók hihetetlen fürgén szaladt, mindig érezte a közeledésünket, mintha játszana velünk.

Szerencsére végül Tomó győzött, és a pók elhagyta a szobát.
Ez a kis kaland rávilágított, milyen kiszámíthatatlan és gyors tud lenni a természet még egy békés tatamis szobában is. És bár félelmetes volt, valahol vicces és izgalmas is – egy újabb emlék, amit sosem fogok elfelejteni Narából.

Elérhetőség: https://www.facebook.com/naravisitorcenterandinn/?ref=embed_page#