Dr. Bánhegyi Pétert idézem:
„Nem az a kunszt, hogy Indiában békében tudjak lenni önmagammal és a világgal, az igazi kunszt, hogy ezt itthon is meg tudjam csinálni.”
Ez a gondolat mindig elgondolkodtat: mennyire más az élmény távol egy kultúrától, és mennyire nehéz ugyanazt a nyugalmat, tudatosságot itthon, a saját szokásaink és zajaink közepette megtartani.
Japánban járva rengeteg apró szokásra figyeltem fel, ami nemcsak a kultúrát, hanem az emberek belső egyensúlyát is formálja: a reggeli rituálék, a fürdőkultúra (onsen), a mindennapos teaivás, a természet apró jeleinek tisztelete, a wabi sabi szemlélet — a tökéletlenség szépségének elfogadása.
Azon gondolkodom, hogyan tudom mindezt bevinni a mindennapjaimba, úgy, hogy ne csak egy utazás emléke legyen, hanem ténylegesen életforma.
- Hogyan tudok a reggeli kávé vagy tea mellett pár perc tudatos jelenlétet gyakorolni?
- Hogyan tehetem a fürdést szertartássá, nemcsak tisztálkodássá?
- Hogyan tudok a wabi sabi szemléletből merítve elfogadni hibákat, tökéletlenségeket, és ezzel nyugalmat teremteni a hétköznapokban?
Japánban az apró dolgok számítanak: a tisztaság, a ritmus, a figyelem, a természet közelsége. Talán itt, otthon is meg tudom teremteni ugyanezt — nem nagy gesztusokkal, hanem apró, tudatos választásokkal minden nap.
Ahogy Dr. Bánhegyi Péter mondja: a kunszt nem a távoli helyekre való elvonulás, hanem a béke megtartása itt és most, a saját életedben. Japánban szerzett tapasztalataim most inspirálnak, hogy ezt ne csak gondolatban, hanem gyakorlatban is megvalósítsam.
Minden nap egy lehetőség arra, hogy a nyugalmat, a figyelmet és az apró szépségeket ne csak lássuk, hanem megéljük.
Vélemény, hozzászólás?