Egyik este ellátogattunk Gionba, Kyoto leghíresebb, történelmi negyedébe. Régóta vártam ezt a pillanatot – a fejemben Gion mindig a régi Japán egyik legszebb szimbóluma volt: keskeny utcák, tradicionális teaházak, papírlámpások, és a titokzatos gésák világa.
Amikor megérkeztünk, már besötétedett, így a híres Yasaka-szentélyt, amit mindenki lefotóz Gionban, most sajnos nem tudtam megörökíteni. Gyönyörűen ki volt világítva, de a fények és a tömeg miatt lehetetlen volt jó képet készíteni. Egy pillanatra sajnáltam, de aztán rájöttem: néha elég, ha csak ott vagyunk, és figyelünk.
A valóság más arca
Azt hittem, látni fogok legalább egy gésát vagy maikót (gésatanoncot) sietni az utcán, de helyettük inkább turistákat láttunk, akik hagyományos kimonóba öltözve sétáltak és fotózkodtak. Először kicsit csalódott voltam, mert azt vártam, hogy Gionban a múlt csendesen él tovább, de valójában most inkább egy nyüzsgő, turisztikai forgatag fogadott minket.
Az utcákon nagy volt a tömeg, a kis teaházak előtt sorok álltak, és a fényképezőgépek kattogása minden sarkon hallatszott. Mégis volt benne valami különleges – mintha Kyoto megmutatta volna, milyen nehéz ma megőrizni a hagyományt a modern világ zajában.
Mit adott ez az este
Ahogy sétáltunk visszafelé, azon gondolkodtam, hogy Gionban a varázs talán már nem a látványban, hanem az érzésben rejlik. Abban, hogy megállunk egy pillanatra, és elképzeljük, milyen lehetett itt régen: amikor a lámpások fénye alatt valódi gésák suhantak el, és a város még suttogva élt.
Ez az este emlékeztetett rá, hogy nem minden álom olyan, mint ahogy elképzeljük – de még így is lehet benne szépség. Mert a Gion-éjben, a fények és a tömeg mögött még mindig ott rezeg a régi Kyoto lelke.
Elérhetőség: https://kyoto.travel/en/destinations/hokanji-templeyasaka-pagoda/
Vélemény, hozzászólás?