Japánban járva az embernek hamar feltűnik valami különös és nagyon jellegzetes: mindenhol játékgépek vannak. Nemcsak a nagyvárosok forgalmas utcáin, hanem a kis falvakban, vasútállomásokon, sőt még a szállodákban is felbukkannak ezek a színes, villogó, zenélő kis világok.

Noboribetsuban, a hokkaidói kisvárosban megszállt szállodánkban is felfedeztünk egy külön kis birodalmat. Belépve olyan érzés volt, mintha hirtelen egy gyerekálom közepébe csöppentünk volna: mindenhol cukiságok, plüssfigurák és színes fények vettek körül. A gépek vidáman sipoltak, zenéltek, kattogtak – állandó, mégsem tolakodó háttérzajt adva a helynek.

Volt ott minden: kaparós- és nyerőgépek, plüssfogó automaták, zenés ügyességi játékok, és azok a tipikus japán gépek, amik egyszerre csilingelnek, forognak és villognak, mintha minden pillanatban azt mondanák: „gyere, próbáld ki!”

A japán játékgépek világa nemcsak a szerencséről szól – ez egy igazi élménykultúra. A gyerekek és felnőttek egyaránt élvezik, sokan órákat töltenek itt, próbálgatva a gépeket, gyűjtögetve a kis ajándékokat vagy éppen ügyességüket tesztelve.

Érdekes volt látni, hogyan vált egy szálloda folyosója is mini vidámparkká, ahol esténként családok, párok és utazók is megálltak pár körre, mielőtt visszavonultak a szobájukba.

Japánban a játékgépek nem pusztán szórakozási lehetőségek – egy darabka japán kultúra, ami egyszerre nosztalgikus, cuki és modern. És amikor ott álltam a színes fények és zenék között, egy pillanatra én is úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek egy nagy, csilingelő álomban.