Japán egyik legkülönlegesebb élményét Hokkaidó szívében, Noboribetsuban kaptam meg – és nem is sejtettem, mennyire el fog varázsolni ez a hely. Egy város, ahol ördögök őrzik a természet forró erejét, és ahol a testi-lelki pihenés új értelmet nyer egy onsen hotelben…
A város őrzője – az ördög (oni)
Noboribetsu szimbolikus figurája az oni, a japán folklórból ismert démoni alak, aki itt inkább jóságos, védelmező szerepet kapott. A város tele van különböző méretű, színes ördögszobrokkal, amelyek hol viccesek, hol tiszteletet parancsolók – de mindenképp karakteresek.
Sétálni a városban olyan érzés volt, mintha egy mesébe csöppentem volna. Minden sarkon egy új ördög, egy új hangulat. Az egyik füstölgő sziklánál például egy hatalmas vörös oni állt, kezében bunkós bottal – mégis valahogy mosolyt csalt az arcomra. Meglepő, mennyire barátságos tud lenni egy démon, ha jó helyen találkozol vele.
Pokol völgye – Jigokudani
A legnagyobb hatással a Jigokudani, azaz a Pokol völgye volt rám. A földből feltörő gőz, a kénes illatok és a sistergő táj egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. Itt valóban érezni lehetett a Föld erejét – és azt, hogy mi csak vendégek vagyunk ezen az élő bolygón.
Időnként megálltunk, és sokáig figyeltem a gomolygó ködöt. Valahogy minden lecsendesedett bennem. Noboribetsu nemcsak látvány, hanem érzés.
A hotel, ahol újra önmagam lehettem
A szállásunk egy tradicionális onsen hotel volt, és azt kell mondjam: ilyen szinten még sosem élveztem a pihenést. Mi nem a tatamis szobát választottuk ugyan, de a yukata, amit este felvehettem, és a melegvizes fürdők – mind-mind egy új világba vezettek be.
A kedvenc pillanatom az volt, amikor egy hosszú nap után beültem az onsenbe. A meleg víz átjárta minden porcikámat, a gőzben alig láttam valamit, és csak a víz csobogása hallatszott. Teljes nyugalom. A testem is megkönnyebbült, de leginkább a lelkem.
Úgy éreztem, itt tényleg elengedhetem, amit nem kell tovább cipelni.
Az élmény, amit hazahoztam
A vacsora is egy külön rituálé volt: több fogásos, aprólékosan elkészített helyi finomságok, sorakoztak csodás tálalásban a svédasztalos all inclusiv ellátásban. Nemcsak ettem – megéltem az étkezést.
Noboribetsu számomra nemcsak egy hely a térképen. Egy érzés, egy élmény, egy találkozás önmagammal. Egy emlékeztető arra, hogy a világ tele van varázslattal – és néha a démonok sem ellenségek, hanem tanítók.
