Most komolyan… nem értem, miért nem tudok néhány szót normálisan kimondani japánul. A „jó étvágyat” jelentő itadakimasu például mindig valami szövevényes hangképző gyakorlatba fordul nálam. Minden alkalommal belegabalyodik a nyelvem, és persze pont akkor, amikor a legnagyobb áhítattal készülök nekiesni az ételnek.
De a szavaknál sokkal könnyebben ment az evés.
A hotel, ahol megszálltunk, egy onsen hotel volt – tehát melegvizes fürdővel felszerelt, tradicionális japán szállás, ahol a kikapcsolódás művészet. Már jó ideje emlegette Tomo, hogy ha egyszer onsen hotelbe megyünk, készüljek fel rá: ott bizony meztelenül kell fürödni. Én meg persze jó európai reflexekkel gondolkodtam: „jó, jó, de azért viszek fürdőruhát, a biztonság kedvéért”.
Na most… amikor megérkeztünk, minden vendég kapott egy yukata-t, azt az egyszerű, kényelmes pamut kimonót, amit a fürdőhöz és a vacsorához is viselni lehet. Alatta én, teljes magabiztossággal, felvettem a fürdőruhámat – gondoltam, majd én okosan alkalmazkodom és nem fogok zavarba jönni.
Aztán beléptem a női öltözőbe… és ott álltam egy pillanat alatt szemben a valósággal: senkin nem volt fürdőruha. Mindenki teljes természetességgel vetkőzött le anyaszült meztelenre, ahogy az onsen etikett megköveteli. Én meg ott álltam, a fürdőruhám szinte világított rajtam, mint egy „új vagyok itt!” tábla.
Olyan zavarba jöttem, hogy gyors mozdulattal kidobtam a fürdőruhát a kukába, nehogy kilógjak a sorból – szó szerint! Aztán szépen beilleszkedtem: vetkőzés, alapos előzuhanyzás, majd irány a gőzölgő víz, ahol végül mégiscsak megérkeztem a pillanatba.
Tomo jót nevetett rajtam, amikor kijöttem a női fürdőből, és elmeséltem neki a „fürdőruha-drámát”. Ő persze már régóta tudta, hogyan működik ez az egész, de türelmes volt, nem szólt bele. Csak mosolygott: „Ugye mondtam?” – hát igen, mondta.
De mindez része volt az élménynek. Mert egy ilyen helyen nemcsak a tested, de valahogy a lelked is levetkőzik – a szokásaidról, a gátlásaidról, a komfortzónádról. És amikor végre benne vagy a vízben, nézed a hegyeket, hallgatod a csendet, rájössz, hogy minden jól van, úgy, ahogy van.
Az all inclusive svédasztal pedig csak hab volt a tortán – vagy inkább matcha a fagyiban. Csipetgethettem az összes kedvencemet: sashimi, tempura, ramen, tofu minden elképzelhető formában, de még a nyugati ízek is felbukkantak – japánosan újragondolva. És végre ehettem négy gombóc matcha fagyit! Igen, négyet. Hát lehetne ezt nem szeretni?
Szóval legközelebb, ha onsen hotelbe mész: ne vidd a fürdőruhát. És ne aggódj, ha nem tudod elsőre kimondani, hogy itadakimasu. A lényeg, hogy érezd. És én ott, abban a pillanatban, minden sejtemben éreztem: hálás vagyok.
Elérhetőség: https://www.nobogura.co.jp/
