Van az úgy, hogy egy utazás nemcsak a látvány miatt emlékezetes. Hanem mondjuk… a WC miatt.

Külön bejegyzést érdemel az a pillanat, amikor végre sikerült egy hagyományos japán illemhelyet találnom – és bátran éltem is a lehetőséggel. A klasszikus guggolós verzió, amelyet a japánok több generáció óta használnak.

És hirtelen minden világossá vált: miért olyan fitt, hajlékony és stabil egészségben él ez a nép. Ez nem csak a tofu meg a zöld tea hatása. Ehhez a napi funkcionális edzés is hozzájárul.

Első gondolatom:
„Aha. Akkor ezért kell itt örök fittnek lenni.”

Második:
„Remélem, valahogy fel is tudok majd állni méltósággal ebből a testhelyzetből.”

És miközben próbáltam egyensúlyozni a technika, a tisztelet, és a gerinctartás hármasa között, eszembe jutott, hogy ez mennyire jellemző Japánra.

Itt minden mozdulatnak tudatossága van. A testnek alázata van.
A megszokott dolgok pedig gyakran új értelmet nyernek.

Otthon fel sem merül, hogy el kell magyarázni, hogyan használjunk egy WC-t. Komolyan meg kellett szakértenem a rajzot, hogy melyik irányból közelítsem meg a guggoló alkalmatosságot. Itt viszont, ha nincs rutinod, akkor a legegyszerűbb dolgok is kihívásokká válnak. És közben megérted: ez nem baj. Sőt. Ez a lényege az utazásnak.

A hagyományos japán WC egyfajta tanítómester: arra emlékeztet, hogy a tested része a kultúrának.
És hogy az egyszerű mindennapi dolgokban is ott rejlik az ismeretlen, a tanulnivaló, a változás lehetősége.

Szóval: sikerrel guggoltam, és fel is tudtam tápászkodni.
Nem estem el, nem kértem segítséget, sőt – még büszke is lettem magamra.
És közben egy újabb szál kapcsolt össze ezzel a különös, fegyelmezett, mégis mélyen emberi országgal.