Hajnali kettő. Körülbelül fél napja érkeztünk meg Sapporóba. Most itt fekszünk, bámulva a szülők hagyományos tatami szobájának mennyezetét. Az alvás elkerül, bár az otthoni óránk szerint délután van. Furcsa érzet, hiszen egy teljes éjszakát kihagytunk, miközben ide repültünk.
A csendet apuka gyönyörű, ingás szekrényórája töri meg. Ahogy minden órában megszólal, szinte hipnotikus hatással van ránk. Vajon visszaalszunk majd, vagy inkább elkezdjük megtervezni a holnapi napunkat? A helyzet számomra kissé abszurd, de mégis mókás. Tomo, a párom, teljesen szokványosnak értékeli a tárgyakat és a részleteket, amiket én képes vagyok percekig csodálni.
Az időeltolódás, átlagosan 8 óra, komoly kihívást jelent testünk számára. A belső óránk összezavarodott: éjszaka éhesek vagyunk, és tele vagyunk energiával, nappal pedig alig bíjuk nyitva tartani a szemünket. Első éjszaka Sapporóban, az ismeretlen világban, igazi kalandnak érződik.
Az itteni tatami szoba számomra egy mūalkotás. A finoman illatozó tatami szőnyeg, a gondosan elhelyezett futon, és a számomra még egzotikus, minimalista berendezés olyan harmóniát sugároz, amelyet otthon ritkán érzékelük. Különösen a tolóajtók, amelyek finom surrogó hanggal záródnak, ejtenek rabul. Tomo szerint ezek teljesen átlagosak, de számomra maga a varázslat.
Az átállás első napja mindig a legnehezebb. Az ismeretlen ritmus és a testünk időzítésének megtanítása az új időzónához olyan, mint egy lassú tánc. Emlékszem, hogy még a repülőút alatt is azon gondolkoztam, hogyan fogok ébren maradni nappal, és most itt találtam magam a teljes ébrenlét közepette hajnalban.
Ahogy az óra ismét megszólal, eldöntjük: nem fogunk harcolni az alváshiány ellen. Inkább előveszünk egy jegyzetfüzetet, és elkezdjük megtervezni a napot. Magyarországon felírtam a legérdekesebb Sapporói helyszínt, amit érdemes meglátogatni. Tomo csodálkozva nézi, vajon mi lehet ezeken a helyszíneken számomra érdekes,, amikor neki teljesen szokványosnak hangzik. Persze, hisz számtalanszor látta már. Így tudatosítva saját hozzállását hamar megérti, hogy nekem minden ismeretlen fontos, és életreszoló élmény.
A időzónaváltás-szindróma egyfajta önvizsgálat is: képesek vagyunk rugalmasan kezelni a helyzetet, vagy inkább megpróbáljuk legyőzni? Most, ahogy a napirendünket tervezzük, rájövünk, hogy minden perc, amit itt töltünk, egy lehetőség az új felfedezésére. Alvás vagy tervezés? Talán mindkettő, de az biztos, hogy ez az első éjszaka Sapporóban felejthetetlen marad.
„Időzónaváltás-szindróma,” az a jelenség, amikor a szervezet biológiai órája nincs szinkronban az új időzónával, amelybe valaki egy hosszabb repülőút során érkezik. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha az utazás során több időzónát átszelünk, például egy kontinensek közötti repülés során. A testünk belső órája, amelyet a
cirkadián ritmus irányít, a szokásos időben jelez alvást, étkezést és egyéb tevékenységeket. Egy gyors időzónaváltás megzavarhatja ezt az ütemet, mivel a szervezetnek időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon az új napszakokhoz.
Tartottam ettől a jelenségtől, és beigazolódott, hogy az én szervezetem sem reagál másképp. Tomo valami gyümölcsös japán szendvicset majszolt, miközben én valami sütit csipegettem. Miután tervezgettünk egy kicsit, végül szundikáltunk reggelig, amikor arra a jellegzetes hangra ébredtünk, hogy az anyuka a reggelit készítette a konyhában.
