Japánban utazva nemcsak gyönyörű tájakkal és különleges szokásokkal találkozom, hanem olyan ételekkel is, amelyek alaposan próbára teszik az európai ízlésemet. Hokkaidón ilyen élmény volt számomra a tsubugai, vagy rövidebb nevén tsubu – egy tengeri csigaféle, amelyet Tomo nagyon szeret, nekem azonban minden próbálkozásom ellenére sem sikerült megkedvelnem.
Mi az a tsubugai?
A japán elnevezés, a tsubugai – つぶ貝, nem feltétlenül egyetlen meghatározott fajt jelent, hanem több, emberi fogyasztásra alkalmas tengeri csigát is neveznek így. Hokkaidó hideg tengeri vizeiben különösen kedvelt alapanyag.
A húsa enyhén édeskés, tengeri ízű, az állaga pedig rugalmas, roppanós és meglehetősen rágós. Sashimiként, szusifeltétként, főzve, párolva és grillezve is fogyasztják.
Hokkaidón az egyik legismertebb elkészítési módja a tsubuyaki, vagyis a házában megsütött tengeri csiga. Gyakran szójaszósszal, szakéval, mirinnel vagy valamilyen ízesített alaplével készítik el. A forró héjban összegyűlik az intenzív, sós-édeskés tengeri lé, majd a csiga húsát egy pálcikával vagy kis nyárssal húzzák ki. A Hokkaidó keleti részén fekvő Kushiróban például különösen ismert helyi fogás a tsubuyaki.
Tomo egyik kedvence – az én nagy gasztronómiai kihívásom
Tomo szereti a tsubut. Számára az íze ismerős, természetes és finom. Én kíváncsian megkóstoltam, hiszen Japánban igyekszem nyitott lenni a helyi ételekre, de már az első falatnál éreztem, hogy ez kettőnk közül inkább az ő fogása lesz.
Nemcsak az erőteljes tengeri íz volt szokatlan, hanem az állaga is. A csiga húsa ruganyos és rágós, nekem pedig hiába ízesítették szakéval és szójaszósszal, nem sikerült igazán megbarátkoznom vele.
Próbáltam értékelni. Megkóstoltam, figyeltem Tomo lelkesedését, de végül be kellett látnom: nem kell minden japán ételt megszeretnem ahhoz, hogy szeressem Japánt.
Ugyanaz az étel, két különböző emlékvilág
Az ízlésünkben nemcsak az dönt, hogy valami objektíven finom-e. Gyerekkori emlékek, családi étkezések, illatok, megszokott állagok és kulturális tapasztalatok is formálják.
Ami Tomónak otthonos íz, az számomra teljesen ismeretlen élmény. Ami neki különleges csemege, az nekem kissé túl tengeri és túl rágós. Talán éppen ezekben az apró különbségekben válik igazán láthatóvá, hogy két kultúrából érkeztünk.
Egy magyar–japán kapcsolatban a közös étkezések gyakran apró kulturális találkozások is. Van, amit mindketten imádunk, van, amit egyikünk mutat meg a másiknak, és akad olyan fogás is, amely végül csak az egyikünk tányérján marad.
Japánban a nemszeretem ételeknek is adok egy esélyt
Számomra az utazás nem azt jelenti, hogy mindennek feltétlenül ízlenie kell. Inkább azt, hogy hajlandó vagyok közel menni hozzá, megkóstolni, és megérteni, miért szeretik mások.
A tsubugai nem lett a kedvencem, mégis emlékezetes maradt. Hokkaidó tengerparti kultúrájáról, a japánok friss tengeri alapanyagok iránti szeretetéről és Tomo ízléséről is mesélt nekem.
Ha Hokkaidón jártok, és szeretitek a különleges tengeri ételeket, érdemes megkóstolnotok a tsubut. Lehet, hogy Tomóhoz hasonlóan rajongani fogtok érte – de az is lehet, hogy hozzám hasonlóan arra juttok:
egyszer érdekes volt megkóstolni, a következő adagot azonban szívesen átengeditek valaki másnak.
