Ha Japánban beülünk egy izakayába, nálunk szinte természetes, hogy sakét is rendelünk mellé. Én nem fogyasztok általában alkoholt, de ilyenkor kivételt teszek. Valahogy hozzátartozik az egész élményhez: a sok apró fogáshoz, a hosszú beszélgetésekhez, a lassú kóstolgatáshoz.
Amit mi egyszerűen sakénak nevezünk, Japánban gyakran nihonshu néven különböztetik meg más alkoholos italoktól. Rizsből, vízből, kōjiból és élesztőből készül, erjesztéssel – tehát nem tömény ital, ahogy sokan elsőre gondolják.
A saké egyik különlegessége, hogy nagyon sokféle hőmérsékleten lehet inni. A Japan Sake and Shochu Makers Association szerint hűtve nagyjából 8–15 °C, szobahőmérsékleten 15–25 °C, melegen pedig körülbelül 40–50 °C között szokás felszolgálni. (japansake.or.jp)
Mi is azt tapasztaljuk, hogy télen különösen jólesik a meleg saké, nyáron pedig inkább a hűtött változat kerül az asztalra.
Persze ez nem merev szabály. Nem minden sakét érdemes felmelegíteni. Az illatosabb ginjo és egyes friss, namazake típusokat például gyakran hűtve ajánlják, mert melegítéskor elveszhetnek a finom aromáik. (japansake.or.jp)
És az az érdekes, hogy ugyanaz a saké más arcát mutathatja hidegen és melegen. Hűtve frissebbnek, könnyedebbnek tűnhet, míg melegítve az édesség és az umami hangsúlyosabbá, az íz pedig kerekebbé válhat. (japansake.or.jp)
Azok a jellegzetes kis porcelánedények
A sakézás hangulatához szerintem hozzátartoznak az edények is.
Japánban nagyon gyakran egy kis, keskeny nyakú kiöntőben érkezik a saké. Ezt tokkurinak hívják. Mellé apró csészéket adnak, amelyek egyik legismertebb típusa az ochoko.
Sok helyen porcelánból vagy kerámiából készülnek, és szinte minden étteremnek megvan a maga stílusa. Van rusztikus, kézzel készített hatású, hófehér, kék-fehér mintás, egészen minimalista és különleges kézműves változat is.
És bár ezek a pici csészék elsőre talán furcsának tűnnek egy magyar embernek, éppen ez a lényegük: nem nagy pohárral iszol, hanem kortyolgatsz.
A japán sakékultúrában egyébként nemcsak ochoko létezik. Különféle kerámia- és üvegpoharakat, sőt a hagyományos négyszögletes masu edényt is használják, és az illatosabb, hűtött sakékhoz ma már borospohár is előfordul. (japansake.or.jp)
A saké és az étkezés együtt működik igazán
Talán ezért szeretjük mi is annyira az izakayákban.
Rendelünk néhány apró fogást, hozzá egy kis sakét. Megkóstoljuk az ételt, kortyolunk, beszélgetünk. Aztán jön egy újabb tányér, egy újabb íz, esetleg egy másik fajta saké.
Nem az a fajta ivás, amelynek az a célja, hogy gyorsan elfogyjon az ital.
Inkább része az étkezés ritmusának.
És különösen egy izakayában lehet azt igazán megérteni, hogy Japánban a saké nem egyszerűen alkoholos ital, hanem gasztronómiai élmény is.
Nekem a sakézás már Japán hangulatához tartozik
Van valami nagyon meghitt abban, amikor télen megérkezik az asztalhoz a meleg tokkuri, kézbe vesszük az apró porceláncsészét, és közben érkeznek egymás után a kis japán fogások.
Nyáron ugyanez egy hideg sakéval egészen más: könnyű, friss, lassú esti vacsora.
Talán ezért szeretem.
Mert a sakézás számomra nem arról szól, hogy „iszik az ember valamit”.
Hanem arról, hogy leülünk, eszünk, kóstolunk, beszélgetünk, és egy kicsit tovább maradunk az asztalnál, mint eredetileg terveztük.
És valahogy Japánban ennek különösen jó hangulata van.
