Október 29-én újra útnak indultunk Japán felé. Ahogy a repülő felemelkedett, egyszerre éreztem izgatottságot, meghatottságot és azt a mély, csendes boldogságot, amit csak az jelent, amikor az ember oda tér vissza, ahol otthon érzi magát. Tudtam, hogy ez az utazás más lesz: különlegesebb, ünnepibb, személyesebb, mint bármelyik eddigi.

Sapporo – az északi otthon melege

Az első egy hetet Sapporóban, Tomo szüleinél töltöttük. A Hokkaidó-i ősz valami egészen magával ragadó: a levegő harapnivalóan friss, a levelek mély aranyba és vörösbe borulnak, és minden pillanat mögött ott a japán család szeretete, gondoskodása.
Emlékszem, mennyire jó érzés volt újra együtt reggelizni, a teát szürcsölgetni, és csak figyelni, ahogy az anyukája mosolyogva pakolgat a konyhában. Ez a fajta természetes otthonosság nagyon ritka ajándék.

November 2. – Esküvői ruhapróba

November 2-án eljött a nagy nap első „előszobája”: az esküvői ruhapróba.
Ahogy rám adták a fehér kimonót, valami egészen megható nyugalom áradt szét bennem. Nem csak felvettem egy ruhát – beléptem egy hagyományba. Láttam Tomo arcán azt az ismerős, csendes melegséget, amit annyira szeretek, és akkor tudtam: minden a helyén van.

November 4. – A sinto esküvőnk

És aztán elérkezett november 4. – a nap, amikor japán sinto szertartás szerint kimondtuk egymásnak az igent.
A templom csendje, a papok méltóságteljes mozdulatai, a saké-szertartás, a dob hangja, ahogy ünnepivé tette a levegőt… Minden részlet olyan volt, mintha egy régi történetbe csöppentünk volna bele.
Letisztult, egyszerű, mégis mélységesen szimbolikus.
A pillanat, amikor egymásra néztünk, örökre belém égett.

November 6. – Shingoku

November 6-án ellátogattunk Shingokuba (Shingoku-ba), ahol egy teljesen más arcát láttam Japánnak: nyersebb, hétköznapibb, mégis magával ragadó. Jó volt kiszakadni az ünnepi hangulatból és csak lenni — kézen fogva sétálni, megállni egy automatás kávéra, elnézni, ahogy az emberek mennek a dolguk után.

November 7–8. – Hakone: a szent hegy árnyékában

A következő állomásunk Hakone volt.
A forró források, a hegyek között úszó köd, és a tó felett feltűnő Fudzsi látványa olyan volt, mintha a természet önmagában is szertartást tartott volna nekünk.

Ott ültünk egy rotenburóban, gőzfelhőben, a hideg levegő és a forró víz találkozásában — és egyszerűen csak hálát éreztem mindenért.

November 9. – Kamakura és Enoshima

November 9-én ellátogattunk Kamakurába, ahol a hatalmas Buddha nyugalma minden alkalommal lenyűgöz. Onnan pedig átsétáltunk Enoshimára.
A tenger moraja, a sirályok hangja, a sziget misztikus hangulata — mintha a természet és a szellemvilág között lebegtünk volna.

November 10–12. – Tokió

A következő három napot Tokióban töltöttük, és megint bebizonyosodott: ez a város egyszerre futurisztikus és végtelenül emberi.
Imádtam reggel a kis utcai kávézókat, az esti fények vibrálását, a folyamatos lüktetést. Tokió mindig inspirál, mindig ad valami újat.

November 13. – Hazatérés Budapestre

November 13-án elindultunk vissza Budapestre, tele élményekkel, mély pillanatokkal, és azzal az érzéssel, hogy valami nagyon fontos dolog történt velünk. Japán most nem csak utazás volt — egy új fejezet születése.

---

Részletes élménybeszámolót a MaNet Házban tartok november 28-án

Ha szeretnél még több személyes történetet, képeket és kulisszatitkokat hallani erről a varázslatos japán útról, szeretettel várlak november 28-án a MaNet Házban, a Varázslatos Japán előadásomon.
Ez az este tényleg különleges lesz — tele szépséggel, kultúrával és szívet melengető történetekkel.