Kamaszkoromban gyakran álmodoztam arról, hogy egyszer esküvőszervező leszek. Az „Örömapa” volt a kedvenc filmem, és amikor néztem, mindig elképzeltem, milyen lesz majd a saját nagy napom. Most, hogy valóban közeledik az esküvőnk, újra előkerültek ezek a régi érzések – izgatottság, öröm, és persze az a gyermeki kíváncsiság, hogy minden részlet tökéletes legyen.

Egy esküvő talán csak 15 perc az életünkből, de számomra mégis sorsfordító. Egy szimbolikus pillanat, ami összeköt két világot – a mi esetünkben szó szerint is. A magyar gyökereim és Tomó japán kultúrája most kéz a kézben lépnek az életünk következő szakaszába.

Különleges pillanatok egy különleges szertartásban

A japán esküvői hagyományokat tanulmányozva különösen megragadott a San-san-kudo, azaz a három-három-kilenc korty szertartása. Ez az egyik legszebb és legszimbolikusabb része a sintó esküvőknek. A rituálé során három kis sakecsészéből iszunk, háromszor hármat – összesen kilenc kortyot, felváltva.

Ez nem csupán egy ivási szokás:

• három csésze – a menyasszonyt, a vőlegényt és a két családot szimbolizálja
• három korty mindegyikből – a tiszteletet, a hálát és az elköteleződést jelképezi
• kilenc korty összesen – a 9-es szám a japán kultúrában a teljesség, beteljesülés és szerencse száma

A mozdulatokat lassan, ünnepélyesen végezzük, minden korty előtt és után kissé meghajolunk egymás felé – ezzel is kifejezve a tiszteletünket és az egymás iránti hálánkat.

Együtt – még ha távol is vagyunk

Bár Tomó szülei fizikailag nem tudnak jelen lenni, a szívünkhöz mégis közel lesznek. Élő videókapcsolattal ők is velünk lesznek a ceremónia alatt, és együtt fogunk koccintani. Tőlünk 7 óra időeltoltságra, légvonalban 8490 km-re, repülési útvonalon kb. 9446 km választ el bennünket – de mégis ott lesznek velünk, egy képernyőn keresztül, mosolyogva, sake-csészét tartva a kezükben.

Ez számunkra nemcsak egy technikai megoldás, hanem egy szívből jövő híd két kultúra, két kontinens és két család között.

Egy magyar-japán álom esküvő

Azt hiszem, ennél szimbolikusabban nem is kezdhetnénk közös életünket. A virágzó cseresznyefák alatt, magyar hímzéses ruhában, japán kimonóban, sake a kezünkben – és a szüleink szeretetétől körülvéve. Egy életre emlékezetes, megható, mély és örömteli pillanat.

Mert a lényeg nem az, hogy hány vendég lesz, milyen ruha van rajtam, vagy hány rétegű a tortánk. Hanem az, hogy az a 15 perc valóban a miénk legyen – lélekből, szívből, őszintén.

Arigatou, hogy velem tartottál ebben a történetben.
– Egy japán férjes magyar asszony szívével